A Társaság vezető szerepét és sikerességét tekintve meglepő, hogy a szakirodalomban kevéssé feldolgozott a története, leginkább csak egy-egy szeletével foglalkoznak, művészettörténeti megközelítésből. Éppen ezért érdemes a Könyves Kálmán Műkiadó történetének teljes feltárása, új – gazdaság-, illetve társadalomtörténeti – megközelítési perspektívából is.
A Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési Részvénytársaság 1891. augusztus 19-én tartotta alakuló közgyűlését, a Kerepesi út 19. szám alatt, amely egyben a Budapesti Önsegélyező Népbank épülete is volt. Az e szervezet égisze alatt létrejövő Részvénytársaság kisebb megszakítással egészen 1947-ig működött. 1894-ben kiegészítették nevüket: Könyves Kálmán magyar irodalmi és könyvkereskedési Részvénytársaság. Kezdetben kizárólag irodalmi művek kiadásával és árusításával foglalkoztak. Pár évvel indulásuk után működésükben megfigyelhető visszaesés okán fokozatosan bevezették a műlapok kiadását: 1894-től bővült tevékenységi körük is, a hazai irodalom és művészet termékeinek megismertetése és fejlesztése mellett irodalmi művek és műtárgyak kiadása és elárusítása is a cég profiljába került. 1895-ben könyvkereskedési szortimentet nyitottak, a Kerepesi út 22. szám alatt, vezetője Haraszti Károly lett.
A nehézségekkel küzdő cég irányváltása, számos újítás bevezetése valószínűleg nem választható el attól az igazgatóságbeli változástól sem, mely 1898-ban Révai Ödönt, korának egyik legnagyobb könyvkiadójának vezetőjét behozta a vezetőségi tagok közé. A Révai Testvérek üzleti sikereiben jelentős része volt annak, hogy a Révai Ödön vezette kereskedelmi osztály – Magyarországon elsőként – részletfizetési kedvezményt adott a kiadványokra. Ezt a fizetési módszert a Könyves Kálmán esetében is megtaláljuk. A Társaság alapítói és részvényesei foglalkozásának vizsgálata már első ránézésre is érdekes. Vezetői és alapítói között festék- és gőztésztagyárak igazgatóit találjuk, többek Között Makláry Gyulát és Topits A. Józsefet. 1903-tól kezdve kizárólag műlapokat adtak ki és árusítottak. Ez már hivatalosan a nevükben is megmutatkozott.
A Könyves Kálmán Rt. működésének csúcspontja a századfordulót követő években volt: a 20. század első két évtizede igazi sikertörténetnek nevezhető a részvénytársaság életében. 1904-ben megvették a szintén műkiadó Egyházy Ágoston és Társa céget, amivel újabb fővárosi, valamint berlini műkereskedésre tettek szert. A világháború kitöréséig a magyar művészeti alkotásokat tehát külföldön is terjesztették, a budapesti főintézeten kívül fióküzleteket szerveztek Bécsben és Berlinben. Utóbbi városban 1919-ben vállalatot is létesített (Pallas Verlag).[2]
Az igényes kivitelezésű reprodukcióikkal kiszorították az addig piacon lévő rosszabb minőségű, minden művészi értéket nélkülöző tömegárukat. Ennek önmagért beszélő eredménye a művészi ízlés formálása, finomítása volt. A műlapok kiadásához kizárólagos közlési engedélyt szereztek, a sokszorosítás jogáért pedig honoráriumot fizettek a festőművészeknek. Főleg az élvonalba tartozó művészek alkotásait reprodukálták: 1914-ig 220 művész 1150 műlapját hozta forgalomba, így többek között Munkácsy, Lotz, Székely, Benczúr, Szinyei-Merse, Bihari stb. műveiről készítettek másolatokat. A kiadási és többszörösítési jog azonban nem mindig volt egyértelmű, így Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe és Feszty Árpád Krisztus temetése triptichonja esetében pereskedés lett a kiadás vége.
Műlapjaik változatos, a kor legmodernebb technikáival készültek (például Aquarell-Facsimile, Heliogravure, Facsimile-gravure stb.). Egyes nyomataikat még vonzóbbá szerették volna tenni vásárlóik számára, így bizonyos másolatokat leszámoztak, amelyeket az érintett festőművész saját kezűleg dedikált. De nem csak festmények, hanem szobrok és plakettek másolatait is eladásra kínálták a vásárlóközönség számára, elindítva ezzel a piaci igény szerint működő műkereskedelmet. A minél szélesebb földrajzi terjeszkedés érdekében országos ügynökhálózatot alakítottak ki.
A művészi reprodukciók mellett magyar művészek eredeti műalkotásainak terjesztését is felvette céljai közé a Részvénytársaság. 1903-ban áthelyezték székhelyüket a belvárosban lévő Nagymező utca 37-39. szám alá, ahol egyben állandó kiállítási szalont is nyitottak „Könyves Kálmán Szalon” néven. Egyéni és csoportos bemutatkozásra is volt itt lehetőség. Külföldön is rendeztek kiállításokat, a Részvénytársaság nem csak Budapest közönségét szerette volna meghódítani. Erre utalhat hivatalos német nevük is (Könyves Kálmán Ungarische Kunstverlags Actiengesellschaft), a tény, hogy az ország határain kívül is forgalmazták műlapjaikat, valamint a külföldön is működő fiókintézményeik.
A kiadott reprodukciók kicsinyített, fekete-fehér, katalógusba rendezett másait 1904-től kezdve a „Kiváló műlapok jegyzéke” című kiadványaikban találjuk meg, témakörök szerint csoportosítva: történelmi, bibliai, szentképeket, táj- és genreképeket, szobor- és domborműveket, valamint arcképeket. Ezekben a katalógusokban a műlapok mellett különböző típusú kereteket is megvásárlásra kínáltak a nyomatok mellé. A Könyves Kálmán értesítője az 1904 és 1914 között megjelenő Művészeti Krónika volt, melyet Dénes Gyula szerkesztett.
Az első világháború után a töretlen siker lendülete alább hagyott, jelenlegi tudásunk szerint inkább a külföldi piacra koncentrált a Műkiadó vezetősége. A háborút követő években a sajtóban szinte kizárólag csak apróhirdetésekben olvashatunk a részvénytársaságról. Végül 1935-ben elkezdték a Könyves Kálmán Rt. több éven át húzódó felszámolását. 1938 decemberében azonban úgy döntöttek, hogy mégis megpróbálják folytatni munkájukat, így újra bejegyezték a Társaságot. Működésükről 1947-ben találunk utoljára feljegyzést.
A kutatás kihívása, hogy a Könyves Kálmán Műkiadó Részvénytársaság iratanyaga csak töredékesen, valamint külföldön maradt fennt. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratanyag a jegyzőkönyvekre és pénzügyi mérlegekre korlátozódik.[3] Ezek mellett a korabeli sajtó híreit, fellelhető kiadott katalógusaikat lehet a teljes kép összerakásához felhasználni. A Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Részvénytársaság több mint fél évszázados történetének alapos feltárása új, gazdaság- és társadalomtörténeti perspektívából való megközelítése méltán tarthat érdeklődésre számot, ezzel is kiegészítve Budapest és Közép-Európa művészeti életének eddig ismert történetét.
[1] Szurcsikné Molnár Erika: A Könyves Kálmán Műintézet tevékenységének története. Ars Hungarica XIII. 1985, 161-180. és Szurcsikné Molnár, Erika: Kálmán Könyves Art Institute. In: Artists’ Studios and Exhibition Spaces. Public Spaces of Modern Architecture in Budapest 2., Ed. Katalin Keserű, Budapest 2003, 221-226.
[2] A Könyves Kálmán Műkiadó Társaság berlini vállalatának dokumentumait Theodor Kohlmann ismerteti. Theodor Kohlmann: Die Kunstverlage „Könyves Kálmán” in Budapest und „Pallas” in Berlin. In: Arbeitskreis Bild, Druck, Papier. Münster, 2004. 111-120.
[3] BFL VII.2.e 2472 (1915)